Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


GASZTRONOMIAI TANÁCSOK ÉS ÉRDEKESSÉGEK

  • Ne  áztassunk  mosás  cimén  az  élelmiszereket.    A  zöldségféléket  még  tisztítás  előtt  -  ahol  vízvezeték  van,  ott  a  csap  alatt  -  mossuk  meg  gyorsan.    Ahol  nincs  vízvezeték,  ott  több  vízből,  de  ugyancsak  gyorsan   mossuk  meg  a  zöldségeket.   A  húst  se  áztassuk,  egy  darabban,  erélyes  dörzsöléssel  mossuk  meg.    Az  áztatás  értékes  tápanyagokat  old  ki  az  élelmiszerekből.

 

  • A  zöldségek   hámozásánál  dolgozzunk  zöldségtisztíto  késsel,  ez  vékonyan  hántja  le  a  héját  és  így  kevesebb  vitamin  vész  el.    A  burgonyát  ajánlatos  nem  hámozni,  hanem  héjába  főzni.   A  tisztítást,  feldarabolást  általában  végezzük  gyorsan,  hogy  a  hámozott  zöldség  minél  kevesebbet  érintkezzék  a  levegővel.   Használjunk  a  művelethez  rozsdamentes  kést.

 

  • A  húshoz  használjunk  fedeles  rostonsütőt.  A  húst  előzőleg  vágjuk  szeletekre,  sózzuk  gyengén  meg,  ízesítsük  tetszés  szerint  kevés  borssal  vagy  paprikával,  esetleg  összetört  köménymaggal,  használhatunk  karikára  vágott  hagymát  és  fokhagymát  is  erre  a  célra.   Az  így  elkészített  húst  hagyjuk  néhány  órán  át  hűvös  helyen  vagy  hűtőszekrényben,  majd  tegyük  a  gázlángra  a  fedeles  sütőt,  vigyázzunk  arra,  hogy  a  láng  futhasson  fel  a  fedél  alá.  tíz  perces  élőmelegítés  után  vegyük  le  a  sütő  fedelét,  a  hússzeletekről  szedjük  le  gondosan  a  fokhagyma  darabokat,  s  helyezzük  a   rácsra.   Tegyük  rájuk  a  fedőt,  s  nyolc - tíz  perc  múlva  fordítsuk  meg  a  szeleteket.   A  vékonyabbszeleteket  kevesebb,  a  vastagabbakot  több  időre  van  szükségük  az  átsüléshez.   Ezzel  a  módszerrel  disznóhús,  csirke  és  hal  is  süthető.

 

  • A  zöldségfélék  nyers  állapotban  tartalmazzák  a  legtöbbb  vitamint,  ezért   készítsünk  belőlük  minél  több  salátát    Általában   gyorsan   elkészíthetők.

 

  • A  főzelékeket  főzzük  minél  kevesebb  víz  hozzáadásával  és  sózzuk  meg  kissé,  hogy  kevesebb  tápanyag  oldódjék  ki  belőlle.Az  edényt  fedjük  le.   Tulfőzésnél  a  főzelék   veszit   ízébből  és  tápanyagaibk.    A  zöldségeknél  igan  jól  alkalmazható  a  gőzölés.   A  gőzben  főzött  zöldség  tápanyag  ban   és  íze  is  jobb.Egy  fazék  aljára  tegyünk  lábokka  ellátott  rácsot,  öntsünk  alája  vízet, a  rácsra  tegyünk  rá  a  zöldséget  és  az   edényt  jól  fedjük  le.   Ehez  az  eljáráshoz   használjuk  a  kukta- fazekat,  percek  alatt  megpuh   benne  a  zöldség .

 

  • A  húsok  elkészítésének  korszerű  módja  a  gőzben  párolás,  különösen  jó  ízű  a  gőzben  párolt  hal.   Még  jobb  az  ételek  íze,  ha  a  húsdarabokat  ezüstpapírba  csomagoljuk  gyengén  besózva,  zöldpeterzselyemmel  vagy  apróra  vágott  hagymával,esetleg  fokhagymával,  vagy  köménymaggal  megszórva.    A  kis  csomagokat  a  gőzölő  edény -  edény  kuktafazék -   betétjére  helyezzük.

 

  • Váltogassuk  fenti  eljárásokat  a  hagyományos   sütéssel,  főzéssel,   zsiradékban   párolással   panírozással.

 

  • Az  ízesítéshez  használyunk  minél  több  növényi   fűszert,   leostyánt,  zöldpeterzselymet,  hagymát, ,  fokhagymát,  kaprot,  tárkonyt,   csombort,  majoranát,  metélőhagymát,  tormát.    Alakítsuk  ki  egyénifúszerezési  módszereinket,  ne  féljünk  az  új  ízektől...

 

  • A   sót   a  húsféléknél vége  felé  tegyük  az  ételbe.

                         -------------

                  A kukorica  története

 

A  legújabb  ásatásokeredményei  rácáfolnak  a  kukoricatermesztés  kezdeteire  vonatkozó  eddigi  feltételezésünkre.   Azt  bizonyítják  ugyanis,  hogy  az  nem  azokon  a  területeken - a  perui  Andokban  és  Közép- Amerikában -  érte  el  az  első  tetőpontját,  ahol  később  az  inkák  és  az  aztékok  éltek,  hanem  már  lényegesen  korábban,  mégpedig  Ecuador  csendes- oceáni  partjának  nedves  tropusi  vidékein.   Ezt  az  időszámításunk  előtt  4000  és  2000  között  kialakult - és  kerámiájáról  ismertté  vált -  Valdivia-  és  korai  Cerro - Nario - kultura  vonatkozó  régészeti  adatok  igazolják.   A  legfontosabb  bizonyíték  egy  elszenesedett  kukoricaszem,  amelyet  egy  agyagcserépben  találtak.   A  botanikai  vizsgálat  ugyanis  kimutatta  róla,  hogy  egy  olyan  kukoricafajnak  a  szeme,  amelyet  még  a  legutóbbi  időkben  is  termesztettek..   A  közelben  találtak  más  elszenesedett  növényrészeket  is,  azokról  feltételezik,  hogy  kukoricacsövek  maradványai.   E  közvetlen  bizonyítékokon  kivül  találtak  a  régészek  művészeti  utalásokat  is  a  kukoricatermesztés  ismeretére.   A  valdivia-  kultúra  külömböző  ásatási  helyeiről  előkerült  kerámiaamaradványokon  ugyanis  olyan  díszitéseket  fedeztek  fel,  amelyek  nyilvánvalóan  a  tengericsövek  stilizált  ábrázolásai.  Néhány  cserép  mintájából  pedig  arra  lehet  következtetni :  úgy  készítették  el,  hogy  a  még  nedves  anyagba  tengeriszemeket  préseltek.  Akadtak  a  többinél  légenyesebben  kisebb  kukoricaszemeknek  a  lenyomatát  őrző  kerámiadarabok  is.   Ez  azt  mutatja,  hogy  a  Valdivia-  kultúra  idején  már  legalább  két  külömböző  kukoricafajt  ismertek.Az  Ecuador  korai  indián  kultúráinak  korából  származó  sok  kézidaráló  is  a  kukoricatermesztés  ismerete  mellett  szól.   S  még  ennél  is  nagyobb  fontosságot  tulajdonítanak  a  régészek  annak  hogy  az  ásatások  alkalmával  a  Cerithidia  pulchra  nevű  vízicsiga  apró  házának  maradványai  nagy  mennyiségbe  kerültek  elő.   Az  indiánok  ugyanis  a  csigaházakból  meszet  nyertek,  amelyet  a  kukorica  főzéséhez  használtak,  hogy  a  fehérje  minőségét  javítsák.

                     

                    Honnan  került  asztalunkra  a  rizs ?

 

A  ,,rizs"  szó  kivételesen  nem  görög,  hanemóind  eredetű :  a  szanszkrit  ,,writi"  mindenvilágnyelvbe  eljutott.   Vagyis  a  görög (orüza )  és  a  latin  (oryza )  is  automatikusan  átvette  a  szót.   A  magyarba -  néhai  Bárci  Géza,  nagy  nyelvtudósunk  szófejtése  szerint -  vagy  középfelnémet  ,,ris "  vagy  az  olasz  ,, riso "  közvetítésével  került.   De  Európa  nem  csupán  a  szót  vette  át,  hanem  magát  a  rizsszemeket  is.   A  rizs  őshazája  valószínűleg  Délkelet- Ázsia  innen  vándorolt  északnak,  Kína  és  Japán  felé.   ( Régi  kínai  írásjelek  ídőszámításunk  előtt  2000  táján  említik  először ).   De  nyugat  felé  is  vándorútra  indultak  a  rzsszemek,  előbbIndiába  jutottak,  időszámításunk  előtt  1000  körül  pedig  Perzsiába  is.   Nagy  Sándor  macedón  harcosai  hozzák  be  a  mediterrán  országokba  előbb  csak  Egyiptomba,  az  időszámításunk  előtti  negyedik  század  táján.   Azután  Hispániába  kerül,  a  mórok  hadaival,  900  táján.   Jóval  később,  az  1500- as  években  bukkant  fel  a  Pó  síkságán,  Itáliában.   Szerény  viszonzásként  a  burgonyáért,  a  kukoricáért,  a  dohányért  és  más  ősamerikai  terményekért,  1647- ben  végül  Észak- Amerikába  is  eljut  a  rizs,  egy  angol  vitorlás  fedélzetén.

                   

                        Kárpotlásul :  fűszer

 

Magellánról,  a  híres  utazóról  írott  könyvekből  tudjuk,  hogy  v.  Károly  német- romai  császár  óriási összegeket  áldozott  a  híresfűszersziget,  Molukki  elfoglalására,  mivel  ez -  éppen  a  fűszerek  révén  -  végtelen  gazdagságot  igért.  Ez  időben  a  bors  a  legértékesebb  fűszernek  számított,  aranymérlegen  mérték,  és  Europa  patikáiban  méregdrágán  szerezték  be  ízes  lakomáikhoz  a  gazdagok.   A  történelemnek  ez  az  igen  drága  és  és   igen  veszélyes  hajóútja  azonban  meghozta  az  emberiség  számára  a  világ  legaromásabb  fűszerkincseit.   A  hajóút  1519.  szeptember  20- án  kezdődött,  és  az  öt  spanyol  hajóból  álló  flottából  csak  egy  hajó  tért  vissza  1522.  szeptember  6- án  újra  hazájába.  A  hajó  fedélzetén  mindössze  18  ember  maradt,  belseje  azonban  óriási  vagyont,  700  mázsa  fűszert  rejtegetett,  mely  busásan  kárpotolta  V. Károlyt  elveszetnek  hitt  millióiért.  A  700  mázsa  fűszer  értékéből  kiegyenlítették  az  öt  fefegyverzett  hajó  költségeit,  melyből  négy  elveszett.  A  több  mint  200  tengerész  és  Magellán  halála  árán  az  emberiség  azoban  ma  is  élvezi  ennek  a  fűszerválasztéknak  az  örömeit.   Cano  kapitány,  aki  az  utolsó  Magellán- hajót  hazahozta,  a  császártól  magas  rangot  és  cimerhasználati  engedélyt  kapott.   Címerében  két  fahéjrúd,  három  szerecsendió  és  tizenkét  szegfűszeg  látható.  1755- ben  Europában  már  olyan  könyvek  is  megjelentek,  amelyek  a  fűszerek  felhasználására  tanítják  az  embereket.  A  szerzők  részletesen  ismertetik  a  rozmaring,  hagyma,  fokhagyma,  petrezselyem  termesztési  módját  is.   A  fűszerek  használata  így  lassan  természetessé  vált,  nemcsak  az  úri  konyhákban,  hanem  a  szegényebb  házakban  is.

 

Ma  ismét  reneszánszát  éli  a  sokféle  és  változatos - főképpen  növényi -  fűszerek  használata, amint azt az 1977-ben  München  mellett  megtartott  és  kizárólag  a  fűszereknek szentelt világértekezlet  is  bebizonyítja.   Tudjuk,  hogy  fűszerek  rendeltetése :  ételeinknek  ízt, zamatot  és  illatot  kölcsönözni,  hogy  azok  étvágygerjesztőbbek  és  így  végső  fokon  könnyebben emészthetők  legyenek.  A  fűszer  az  egész  szervezet  müködését  előnyösen  befolyásolja,  az étkezést  nemcsak  élettani  szükségletté  is  teszi.

Említsünk  meg  néhány  közismert  fűszrt (  ami  azonban  nem  azt  jelenti,  hogy  azok  széles mértékben  használatosak  is.) :  bors,  szegfűszeg,  kömény,  paprika,  ánizs,  vanília,  sáfrány, kapor, majoránna,  babérlevél,  peterzselyem,  tárkony,  fahéj,  hagyma,  kálmos -  és  még  sorolhatnánk százegyig ;  különösen,  ha  nemcsak  a  nálunk  ismerteket,  éppen   csak  hallottakat  akarnánk felsorolni,  hanem  azokat  is,  amelyeket  a  világ  távoli  részein  használnak.  De  feledésbe  mentek  jórészt  azok  is,  amelyeket  még  az  elmúlt  századokban  nálunk  is  széles  körben  használtak.   Az  erdélyi  fejedelem  udvari  szakácskönyve  című,  kéziratban  ismert  munkában  ilyen  ételekről olvashatunk :  ,,Tehénhús  fokhagymás  kaszás  lével,  tiszta  borssal,  kukrejttek,  murokkal-répával ; vaddisznósült  sóban,  kakukkfűvel,  vadalmával,  ecettel,  vöröshagymával,  zsályával,  majoránnával, musttal."   Alig  akad  ma  már  valaki,  aki  ezeket  a  fűszereket  mind  ismeri,  vagy  éppen alkalmazza  is.

A  növényi  fűszerek  -  belföldiek  és  egzotikusabb  egyaránt -  a  természetnek  valóságos  csodái.   Hatóanyagtartalmuk  a  lehető  legváltozatosabb,  minden  íz,  zamat,  és  illathatást  el  lehet  velük  érni.   Csak  a  modern  kémiai  kutatások  derítettek  fényt  arra  a  csodálatos  vegyi  üzemre,  amely  minden  növényben  másféle  összetételű  és  hatású  vegyületet  termel -  némelyik  tőbb -  olyan  célszerűen  és  gazdaságosan,  hogy  az  ember  velük  versenyezni  a  maga  gyáraiban  még  nem  fog  tudni.   Legtöbbször  ezek  a  növények  párhuzamosan  használatosak  fűszernek  és  gyógyszernek.  Sőt -  tekintettel  arra,  hogy  az  ember  elsősorban  mindig  az  egészségére  gondolt  és  csak  másodsorban  arra,  hogy  ételeinek  és  italainak  ízt,  zamatot  adó  anyagaival  foglalkozzék -  ezek  a  fűszerek  céljaira  szolgáló  növények  a  legutóbbi  időkig  alig  kerültek  az  érdeklődés  középpontjába.   Ésszerű  felhasználásuk  és  ismertetésük  elsősorban  az  élelmiszer-  vegyészek  feladata,  de  velük  együtt  az  orvosoké  és  az  erre  specializálodott  mezőgazdasági  mérnököké  is.  Mindenesetre az  biztos hogy  létfentartásunk  alapja,  az  étkezés,  de  az  sem   mindegy,  hogy  ételeinket  miképpen  készítjük  el.

 

                   A  csokoládé

 

A  szárított  kakaóbabot  úgy  pörkölik  meg,  mint  a  kávét,  azután  finom  péppé  őrlik.   Igy  kerül  a  sajtolóba,  ahol  sűrű,  sötét  folyadékké  válik. :  ez  a  csokoládélikvor.   A  likvor  egy  részét  újra  átsajtolják,  így  nyerik  a  kakaóvajnak  nevezett  sűrű,  barna  masszát.   A  művelet  fenmaradt  száraz  melléktermékét  finom  porrá  őrlik,  ez  a  kakaópor.   A  csokoládélikvor  óriási  keverőkbe  kerül,  itt  kakaóvajjal,  cukorral  és  ízesítőanyagokkal  vegyítik.   ( A  csokoládé  egyik  fő  elemében,  a  kakaóvajban  nincs  annyi  jellegzetes  csokoládéíz,  mint  a  likvorban,  vagy  akár  a  kakaóporban.)   A  korszerű  csokoládégyártás  lényegében  nem  tér  el  az  alapvető  módszertől,  csak  éppen  az  egész  folyamatot  gépesítették  és  automatizálták.   A  csokoládé  hazája  Svájc.   Itt  sikerült  először  a  tizenkilencedik  században  elválasztani  a  kakaóvajat  a  babtól.   Itt  gyártotta  1875- ben  Daniel  Peter  az  úgynevezett  kemény  étcsokoládét :  cukorral  és  tejjel  keverte  a  likvort.   Ezután  bekapcsolodott  a  gyártásba  a  Nestlé  cég :  sikerült  megfelelően  sűritenie  a tejet.  A  csokoládékészítmények  nagy  része  ma  közönséges  kakaópor,  növényi  zsíradékokkal  elkeverve.   Miért  térnek  el  a  mai  csokoládégyárosok  a  klasszikus  recepttől ?   Azért,  mert  az  utóbbi  évtizedekben  a  nyersanyag  nagyon  megdrágult.   A  kutatóintézetekben  lázas  munka  kezdődött.   Néhány  évi  kísérletezzés  után  több  mint  200  recept  készült  a  valódi  csokoládé  pótlására.   Főleg  a  kakaóvajat  pótolták  csaknem  teljes  egészében  külömböző  növényi  zsíradékok  elegyével,  a  likvorból  pedig  csak  a  minimális  mennyiséget  hagyták  meg,  hogy  az  ízt  megőrizzék.   Végül  elérték  hogy  a  legújabb  csokoládékészítmények  íze  és  illata  semiben  sem  külömbözik  a  valódi  csokoládétól.

                          Kolák

 

1886-  ban  egy  pemberton  nevű  illatszerész  készített  először  szirupfélét  a  dél- amerikai  koka- cserje  leveleiből,  cukor  és  karamell  adagolásával.   A  Coca  Colára  Pemberton  73  dollár  96  cent  értékben  adott  fel  hirdetéseket.   Tiszta  profitja  160  dollár  volt.   Pemberton  örököseitől  egy  Asa  Candler  nevű  atlantai  patikus  vásárolta  meg  a  kóla- szirup  titkát.   Egy  amerikai  legenda  szerint  a  Coca  Cola  akkor  lett  nagy  vállalkozás,  amikor  egy  ismeretlen  férfi  ötvenezer  dollárt  kért,  hogy  annak  fejében  nagy  titkot  közöl,  két  szóban  mindössze.   Miután  megkapta  a  csekket,  az  ismeretlen  csak  annyit  mondott :  ,,Bottle  it",  ami  magyarul  így  hangzik :  ,,palackozták !"   Addig  ugyanis  a  szirupból  egy  ujinyit  töltöttek  a  vendég  poharába,  a  mixer  pedig  közönséges  szódavizet  fecskendezett  a  sűrű  anyaghoz.  A  valóságban  persze  a  névtelen  ötletadó  nem  létezett.    1899.július  1- én  két  chattanoogai  üzletember,  Thomas  és  Whitehead  palackozók  álltak  elő  a  nagy  ötlettel :  árulják  palackozva  a  szénsavas  vízzel  higított  alapanyagot !   Ezen  a  napon  kötött  szerződést  Candler  és  a  két  üveggyáras.   Az  ital  neve  azóta  is  Coca Cola.   Kezdetben  öt  centért  mérték  a  szódavízes  szirupot,  a  század  fordulón  tíz  centet  kértek  egy  palackért.   A  kóla  körül  nagy  per  is  zajlott :  a  Coca  Cola  Corporácion  perelte  a  Pepsit,  amiért  az  ellopta  volna  a  ,, kóla "  gyártmánynevet.   Csakhogy  a  sokmilliós  kártérítési  per  felvonultatott  szakértői ( valószínűleg  nem  öt  vagy  tíz  cent  ellenében )  eskű  alatt  vallották,  hogy  nemcsak  a  koka  közönséges  növénynév ( a  cserje  rendszertani  neve  Erythraxylon  coca ),  hanem  a  kóla  is (Cola  nitida ).

                           A  tojás ( AB  OVO)

 

Szó  szerint  lefordítva  a  kifejezést --  a  tojástól.   De  miért  éppen  a  tojástól ?   Nem  azért,  mert  az  élet  kezdetét  jelenti !   Egyszerűen  arról  van  szó,  hogy  a  rómaiak  valamikor  tojással  kezdték  az  ebédet,  s  almával  fejezték  be.   Innen  ered  a  szólásmondás : ab  ovo  usque  ad  mala --  a  tojástól  az  almáig.   A  második  rész  az  idők  folyamán  feledésbe  merült,  s  ma  már  csak  a  szólásmondás  első  részét  használjuk.   Természetesen  nem  a  nem  a  régi  rómaiak  jöttek  rá  elsőként  arra,  hogy  a  tojás  ehető.   Már  az  ősi  időkben  is  fogyasztottak  tojást,  amikor  még  szó  sem  volt  baromfitenyésztésről.

Nem  mindenhol  és  nem  mindenkor  tartották  azonban  fogyasztásra  alkalmasnak  a  tojást --  még  ma  is  vannak  a  világnak  olyan  részei,  ahol  nem  eszik  meg.   Kamerunban  például  azt  tartják,  hogy  aki  tojást  eszik,  az  elveszti  erejét.   A  buddhista  vallás  is  tiltja  evését,  mivel  élő  csíra  található  benne.

William  Harvey  angol  orvos ( 1578- 1657) --  a  híres  természettudós,  a  vérkeringés  ,,felfedezője "  tanulmányozta  elsőként  komolyabban  a  tojást.   Szakácsnője,  akitől  egyszer  megkérdezték,  mivel  foglalkozik  a  gazdája,  így  válaszólt : ,, Annyi  tojást  elpazaról,  hogy  abból  egész  Londont  meg  lehetne  hívni  rántottára !"  Az  állatok  szaporodása  című  munkájában  írta  Harvey : minden  élő  tojásból  lesz.   Ezt  a  kijelentést  ,,Harvey -  formulának"  is  nevezték  el.  

Szóljunk  most  röviden  a  legelterjedtebb  tojás  fajtáról,  a  tyúktojásról.   A  tojás  négy  részből  áll :  a  héjból,  a  hé  alatti  hártyából,  a  fehérjéből  és  a  sárgájából.   A  tojás  vastsgabbik  végén,  a  héj  alatt  található  a  légkamra,  amely  röviddel  azután  keletkezik,  hogy  a  tyúk  lerakta  a  tojást.        A tojás  héja  tartalmazza  a  tojás  tömegének  10- 12  százalékát.   A  tojáshéj  anyaga  túlnyomórészt  szénsavas  kálcium.   Ezt  az  élelmezésünkben  nem  kis  szerepet  játszó  elemet  a  táplálkozásban  is  hasznosítani  lehet  keverni  a  búzaliszthez,  gazdagítva  ezzel  a  kenyérkálciumtartalmát Természetesen  a  tojás  legértékesebb  részei --  a  fehérje  és  a  sárgája.   A  fehérje  alkotja  a  tojás  tömegének  több  mint  a  felét,  átlagosan  56  százalékát.   A  fehérje  mintegy  88  százaléka  vízből,  10,6  százaléka  fehérjéből,  0,8  százaléka  szénhidrátból  és  0,6  százalék  ásványi  sóból  áll.         A   sárgája --  a  tojás  tömegének  mintegy  32  százaléka  --  csak  fele  annyi  vizet  tartalmaz,   mint  a  fehérje.   Főként  lipidekből  és  proteinekből  áll.   A  tojássárgájában  takálható  lipidek  túlnyomó  része  zsír ( 62,3  százalék),  foszfolipid (32,8  százalék )  és  szterin.   A  lecitin,  ez  a  zavartalan  idegmüködéshez  nélkülözhetetlen  anyag  minden  állati  eredetű  élelmiszerünket  messze  felülmúló  bőségben  van  jelen  a  tojásban ( pontosabban  a  sárgájában ),  hiszen  annak  12  százalékát  teszi  ki.   A  magas  foszfolipid-  és  lecitintartalom  miatt  a  tojássárgája  rendkivül  jó  kötőanyag.   Ezt  természetesen  minden  háziasszony  tudja,  hiszen  alig  van  olyan  mártás,  vagy  vajas  tészta,  amelyben  ne  lenne  tojássárgája.    A  sárga  szín  a  magas  karotintartalomnak  köszönhető.  A  tojás  más,  zsírban  oldódó  vitaminokat  is  tartalmaz :  D-  és  K-  vitamint,  valamint  B-  vitaminokat.   Napi  3x2  tojással  egymagában  fedezhetjük  egy  hároméves  gyermek  teljes  A-,  D-,  B9-  vtaminszükségletét,  B1-  és  PP-  vitaminszükségletének  a  felét,  s  a  gyermek  teljes  állati  fehérje-,  vas-  és  foszfoszükségletét  is !   A  tojásnak --  ez  egyébként  vegyi  összetételéből  is  nyilvánvaló -- igen  magas  a  tápértéke.   A  mondottak  alapján  túlzás  nélkül  állíthatjuk,  hogy  tojáson --  kenyérrel  és  zöldpaprikával  kiegészítve -- hosszú  időn  át  elélhetnénk  anélkül,  hogy  szervezetünk  anyagforgalmában  különösebb  zavar  állna  be !

Hűtőszekrényben,  fagypont  alatti  hőmérsékleten  a  tojást  egy  hónapnál  sokkal  hosszabb  ideig  is  el  lehet  tartani,   A  tojásmmasszát  megszűrik,  megszabadítják  a  hártyától,  s  alacsony  hőmérsékleten  -16 --18Celziusz  fok  alatt  megfagyasztják.   Ezt  a  fagyott  masszát  francia  szóval ,, mélange"-  nak  nevezik.   A  mélange- hoz  néha  az  adalékanyagok  fokozzák  a  massza  eltarthatóságát,  javítják  emulzios  tulajdonságát.

A  meleget  is  segítségül   hívhatjuk,  ha  például  száraz  tojásport  akarunk  készíteni.  A  tojás  összetétele  ebben  az  esetben  természetesen  erőssen  megváltozk,  a  tojáspor  csupán 7 százalék  nedvességet,  több  mint  43  százalék  fehérjét  és  mintegy  37  százalék  zsírt  tartalmaz.  A  tojáspór  hosszú  ideig,  8- 12  honapig  is  eltartható.   11- 12  gram  tojáspor  megfelel  egy  közepes  méretű  tojásnak.  Felhasználás  esetén  egy  rész  tojásport  öt  rész  vízzel  kell  elkeverni.