Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


A WHISKY

Az  első  és  legfontosabb  alapszabály :  a  whiskyt  csak  és  kizárólag  jég  valamint  szóda  nélkül  élvezhetjük  igazán.  Az  igazi  rajongó  legalábis  így  ,,degusztálja"  kedvencét,  a  kóstolást  ráadásul  kéretik  apró  kortyokkal  végrehajtani.  Ami  a  skót  whiskyk  ,,igazát"  bizonyítja :  1997- ben  eladásuk  7,3  százalékkal  emelkedett,  szemben  az  egyéb  whiskyk  1,1  százalékával  szemben.

A  baráti  körben  elfogyasztott  scotch  egyébként  sokak  szemében  a  meghitt  barátság  jelképe.  Régebben  az  üvegnek  senki  nem  tulajdonított  túlságosan  nagy  jelentőséget,  a  40- 43  fokos  ítal  íze  önmagában  is  elragadta  fogyasztóit.  Igaz,  az  ősidőkben  még  színültig  telt  poharakban  szolgálták  fel,  melyet  ráadásul  illett  egy  hajtásra  lenyelni,  manapság  viszont  a  ,,műélvezet",  az  apró  kortyonkénti  fogyasztás  a  divat.  A  kóstolásnak  ugyanúgy  megvan  a  maga  szertartása,  mint  a  borkóstolásnak,  az  igazi  szakértő  csak  eredeti  whisky  hajlandó  fogyasztani,  melyben  felismerni  véli  a  tőzeg,  az  avarfű  és  a  sebes  skót  hegyipatakok  vizének  ízkeverékét.

   A  legtöbb  whiskybarát  azonban  nincs  tisztában  a  legnagyobb  mértékben  a  skót  felföldön  (Highland)  készített  italok  minőségével,  ezért  lehet,  hogy  az  eladási  listákat  mégsem  az  igazi,  nemes  scotchok  vezetik,  hanem  az  úgynevezett  blend,  azaz  keverék  whiskyt,  melyek  a  világ  fogyasztásának  70  százalékát  adják.  Ezek  az  italok  azonban  csak  nagy  jóindulattal  is  csak  löttyöknek  nevezhetők,  úgy  hasonlíthatnánk  őket  az  igazi  skót  whiskyhez,  mint  például  a  bordeaux-i  borokat  egy  összepancsolt  asztali  lőréhez.  Sajnos,  áruk  miatt  mégis  ezek  a  legkelendőbbek,  hiszen  egy  üveg  maximum  10  dolárba  kerül  a  nagy  szupermarketekben,  és  a  vásárlók  gyakran  bedőlnek  a  külómböző  reklámkampányokjnak.  Ezek  a  scotchok  természetesen  nem  viselhetik  magukon  a  pure  malts  vagy  a  single  malts  jelzést,  ennek  elnyerésének  a  kritériumai  szerencsére  jóval  bonyolultabbak.

                                        ------------

 

Egy  biztos  minél  ősibb  az  az  adott  whisky  előállító  klán,  annál  nagyobb a garancia  az  eredetiségre.  A  régi  családok  ugyanis  a  világ  minden  kincséért  sem  adnák  a  nevüket  valami  löttyhöz,  az  ital  ősét  egyébként  szerzetesek  hozták  magukkal   Írországból,  a  skótok  ,,csak"  a  VI.  század  környékén  kezdték  el  felépíteni  első  desztillálóikat  a  Mull  szigeten.A  whiskynek  a  szőlővel  ellentétben  nincs  szüksége  napfényre,  nagyon  fontos  viszont,  hogy  milyen  vizet  használnak  fel  gyártásához,  az  ugyanis  meghatározó  az  ital  ízét,  aromáját  illetően.  A  víz  áztatja  át  azgránittömbökön  kell  le,  majd  a  tőzegen  átfolyatni,  ettől  lesz  igazán  karakteres  a  jó  whisky -  árult  el  néhány  apró  részletet  Michel  Labris,  a  világ  egyik  legnagyobb  szakértője.  A  felhasznált  forrás  vize  mellett  óriási  jelentősége  van  még  ama  tölgyfahordóknak,  amelyekben  a  whiskyt  érlelik.  Mielőtt  azonban  az  ital  a  hordókba  kerülne,  azoknak  évekig  kell  a  spanyolországi  xéres-borban  vagy  cherryben  ázniuk.

A  fentieket  egybevetve  érthető,  hogy  a  klasszikus - így  szinte  a  legfinomabb  whiskyk -  íze  két  összetevőből  alakult  ki  az  évszázadok  során :  a  felhasznált  forrásvíz,  illetve  a  hordók  anyaga  és  formája  (!)  határozta  meg  a  minőséget.  Egy  dologban  mindenesetre  biztosak  lehetünk :  amelyik  üveg  magán  viseli  a  single  malts  feliratot,  annak  tartalma  egyetlen  desztillálóból  került  ki,  nem  úgy  parancsolták  össze.  Persze  a  whisky  sem  kerülhette  el  sorsát,  hiszen  a  kereskedelem  -  a  nagybani  piac  -  itt  is  meghatározóvá  vált  az  elmúlt  években.  Egyre  inkább  megszünőfélben  van  a  ,,kézműves"  gyártás,  helyét  a  nagyüzemi  termelés  veszi  át.  A  nagy  cégek  -  Guinness,  Rémy  Martin  -  elsősorban  a  vásárlók  pénztárcájára,  és  nem  a  jó  minőségre  gondolnak.  Stratégiájukat  gondosan  építették  fel :  először  felvásárolták  a  kisebb  cégeket,  és  csak  az  igazán  ismert  márkák  esetében  folytatták  a  gyártást  az  évszázados  módszerek  felhasználásával.

                                            ------------

 

Tudja-e  hogy  milyen  whiskyt  szeret?

-  Blended  whisky   -  Több  desztilláló  üzem  -  néha  akár  30  is  -  termékeiből  keverik  össze  10 - 60  százaléknyi  árpamalátát   tartalmaz,  a  maradék  pedig  kukorica  vagy  búza.  Ez  nem  egyenértékű  a  gyenge  minőséggel  minél  több  malátát  tartalmaz  az  ital,  annál  nemesebbnek  számít.       Főbb  márkák Johnny  Walker,  Cutty  Sark,  Ballantines,  Grants,  J  andB,  Clan  Campbell,  Long  John.

- Pure  malts  -  100  százalékik  árpából  készülnek,  de  külömböző  évjáratokat  és  desztilláló  üzemek  termékeit  elegyítik.  Tulajdonképpen  több  single  malts  keveréke.  A  főbb  márkák  :  Glen  Grant,  Glenfiddich.

- Single  malts  -  A  whisky  csúcsa,  mondhatni  Rolls  Royce-a!   Az  árpamalátát  tőzegfüsttel  kezelik,  és  az  ital  minden  cseppje  egy  és  ugyanazon  lepárlóból  származik,  de  a  desztilláló  külömböző  évjáratait  összekeverhetik.  Az  üvegen  feltüntetett  kor  az  italban  található  legfiatalabb  évjáratú  single-t  jelöli.  A  főbb  márkák :   Aberlour,  Miltonduf,  Glenlivet,  Glenmorangie.

- Az  ír  whisky  -  Az  írek  előszeretettel  állítják,  hogy  őseik  már  5  ezer  évvel  ezelőtt  is  desztilláltak  whiskyt.  Csak  valamilyen  malátából  készítik  az  italt,  és  annak  minimum  5  évet  kell  öregednie  fogyasztás  előtt.  Vezető  márkájuk  a  Bushmils.

- Az  amerikai  whiskyTúlnyomó  részük  Kentucky  államban  készül,  mint  például  a  Jack  Daniels.  Az  amerikaiak  főleg  kukoricát  és  rozst  használnak  alapanyagként,  melyet  sokáig  áztatnak  a  vízben,  aztán  megfőzés  után  fermentálják  majd  desztilálják.

- Bourbon  whisky - Szintén  amerikai  termék,  Kentucky  hasonló  nevű  régiojából.  Két  fajtája,  a  Four  Roses  és  a  Wild  Turkey  az  USA  szimbolumává  vált.

A  whisky-ivók  toplistája

 1.  USA.   2.  India,    3.  Thaiföld,   4  Japán.   5. Spanyolország,   6.  Nagy-Britannia,   8.  Kanada,   9.  Ausztrália,   10.  Brazilia.

Honnan  jön  az  igazi  skót  whisky?

A  kérdés  jogos,  hiszen  nem  ritka,  hogy  a  legjobb  nedűk  a  Skóciát  körülvevő  szigetek  valamelyikéről  származnak,  igaz  ettől  még  kiérdemlik  a  skót  whisky  elnevezést.

- LowlandsSkócia  déli  részén  a  malátamagból  desztilálják  az  italt.

- Midlands -  Glasgow  közelében  elterűlő  részén  csak  a  minimális  desztiláción  esik  át  a  főleg  árpából  készült  maláta.

- HighlandA  legnagyobb  whisky-előállító  régió.  Nyugati  részén  úgy  készítik  a  whiskyt,  mind  Midlands-ben,  északon  fűszerezik,  keleten  pedig  borzasztó  erősre  főzik.  A  leghíresebb  desztillátorok  Speyside  közelében  találhatók.

- A  SzigetekItt  készül  a  jódozott  whisky,  Lagavulin  és  Laphroag  italai  a  legismertebbek.

- Campbeltown-félsziget  - Valaha  a  leghíresebb  whiskyt  gyártották,  mára  már  csak  a  Springbank,  a  Glen  Scotia  és  a  Longrow  van  forgalomban.

- Orcade-szigetcsoport -  A  Highland  parki  finomítókban  készül  a  mézes  whisky.

  

           A  skót  whisky  története

Az  árpából  készült  malátawhiskyt  több,  mint  500  éve  készítik  Skóciában.  Története  viharos,  romantikus  és  elválaszthatatlan  a  kelta  kultúráról.

Egy  csészényi  gyengédség

A  whisky  szó  a  kelta  ,,Uisige  Beatha"  kifejezésből  származik,  melynek  jelentése :  az  élet  vize.  Ezt  a  nevet  a  XV.  századi  szerzetesek  adták  neki,  ugyanis  ők  voltak  az  elsők,  akik  szeszfőzéssel  foglalkoztak,  bár  a  készítményt  elsősorban  orvosi  célokra  használták.  Nagyszerű  gyógyszernek  tartották  hasgörcsök,  agyvérzés  vagy  himlő  kezelésére.

A  skót  felföld  földrajzi  adottságai,  a  friss,  jéghideg  forrásvizek  és  a  tápanyagban  gazdag,  homokos  termőföldek,  amelyek  ideálisak  az  árpa  termesztéséhez,  megfelelő  körülményeket  biztosítottak  a  whisky  készítéséhez.  A  mesterségbeli  tudás  nemzedékről  nemzedékre  öröklődött  és  az  évszázadok  alatt  a  skót  kultúra  szerves  része  lett.  Robert  Burns  híres  versében  az  ,,Auld  Lang  Syne"-ban  úgy  jellemezte  a  whiskyt,  mint  ,,egy  csésze  gyengédség".

A  századok  során  a  whisky  elnevezés  hódított  teret  a  ,,Uisige  Beatha",  és  gyógyászati  szerepe  is  lecsökkent.  Semmi  nem  tudta  azonban  befolyásolni  varázslatos  tulajdonságait  annak  az  italnak,  amelyet  minden  körülmények  között  gyártottak,  függetlenül  a  történelem  eseményeitől.  A  Skót  Parlament  először  1644-ben  vetett  ki  adót  az  alkoholtermékekre,  és  adószedőket  küldött  szerte  az  országba,  hogy  beszedjék  az  állam  részét.   A  Skót  hazafias  ellenállás  része  lett,  hogy  az  adófizetést  megtagadták  az  Angol  Királyságtól.  Így  aztán  több  mint  éven  keresztül  a  whiskykészítés  ,,földalatti  mozgalommá"  vált,  titkos  whiskypárlokban,  gyakran  távoli  szigeteken  készítették,  az  adószedők  elől  elrejtőzve.

1777-ben  több,  mint  400  hivatalosan  nem  létezző  lepárló  volt  Skóciában,  sok  közülük  ma  is  müködik.   1823-ban  végül  egy  törvény  is  lehetővé  tette  a  whiskypárlók  müködését.  A  már  akkor  is  müködő  lepárlók  között  volt  a  máig  is  leghíresebb  maláta-whisky-készítő  üzem,  a  ,,The  Glendlivet"  ahol  már  nemzedékek  óta  készítették  a  whiskyt,  mire  1824-ben  ezt  végül  legálisan  is  megtehették.

A  Chivas  Brothers  története  a  XIX.  század  elején  kezdődött,  amikor  egy  bor-  és  töménykereskedő-  William  Edward- Skócia  észak-keleti  részén.  Aberdenben  megalapította  vállalkozását,  egy  fiatal  farmerrel  társulva,  akit  James  Chivas-nak  hívtak.  Vállalkozásuk  hamarosan  sikeres  lett,  ugyanis  whiskyjüket  a  közeli  Balmoral  kastélyban  is  szívesen  látták,  ott  ahol  Viktória  Királynő  minden  évben  eltöltött  egy  kis  időt  családjával  és  udvaroncaival.  Elégedetségüket  az  ,,Udvari  Szállító"  cím  megadásával  fejezték  ki,  s  a  vállalkozás  ezek  után  másfél  évszázadon  keresztül  élvezhette  az  udvari  támogatást.  A  Chivas  Bothers  megalakulását  1857-ben  Mr.  Edward  kilépésétől  számíthatjuk,  helyét  John  Chivas,  James  testvére  vette  át.  A  király  patronálásának  köszönhetően  az  üzlet  gyorsan  ívelt  felfelé,  ugyanis  az  angol  arisztokrácia,  a  királynőt  utánozva  szintén  vásárolt  birtokokat  a  Skót  Felföldön,  s  odajárt  vadászni,  halászni  és  természetesen  a  Chivas  testvérek  által  készített  whiskyt  inni.

Ahogy  a  maláta  whisky  készítése  legálissá  vált,  új  gyártási  eljárások  kezdtek  kialakulni.  1831-benegy  Aeneas  Coffey  nevű  ember  megpróbált  árpa  helyett  más  gabonafélékből  is  whiskyt  készíteni.  A  róla  elnevezett  módszert  nem  is  használják  a  gabonawhiskyk  előállításánál  a  kukoricából  és  búzából  készült  whiskyk  képezik  a  kevert  whiskyk  alapját.  Ennek  íze  a  maláta  whiskyk  erősebb,  áthatóbb  ízével  szemben  lágyabb,  finomabb.Az  1830-as  évektől  egyaránt  lehetett  kevert  maláta  illetve  gabonawhiskyt  is  kapni,  s  hamarosan  az  egész  világon  igen  keresettek  lettek.  A  Chivas  Brothers  különösen  nagy  hírnévre  tett  szert  azáltal  hogy  remek  érzékkel  választották  ki  és  keverték  whiskyeiket,  harmonikus,  érett  ízeket  hozva  létre.  A  mai  napig  különösen  nagy  gondot  fordítanak  a  skót  whiskyk  keverésére,  s  mivel  ez  a  siker  záloga,  senkit  nem  öveznek  nagyobb  megbecsüléssel,  mint  a  keverőmestereket.  Ők  döntik  el  a  piacra  kerülő  új  keverék  összetételét,  ők  alakítják  ki  a  születendő  whisky  karakterét.  A  legnagyobb  elismerés,  ami  egy  keverőmester  elérhet,  ha  a  Chivas  Regal-lal  foglalkozhat.  Az  összetétel  titkos,  amelyet  keverőmesterek  generációról  generációra  adnak  át  egymásnak.  A  keverőmester  ismeri  a  külömböző  felhasználásra  kerülő  whiskyk  minőségét,  korát,  származási  helyét.  Az  ő  feladata,  hogy  az  összetevőket  úgy  válogassa  össze,  hogy  azok  mindig  visszaadják  az  eredeti  karakterét.  Bár  az  új  technológiák  térhódítása  ezen  a  területen  sem  elhanyagolható,  a  hagyományos  ízléssel  és  szaglással  történő  tesztelésnek  még  mindig  nagy  szerepe  van  a  minőség  és  íz  meghatározásában,  kialakításában.

A  Chivas  Regal  keverőmestere  Colin  Scott.  Véleménye  szerint  a  whiskyk  éppen  úgy  külömböznek  egymástól  és  éppen  úgy  egyéniséggel  rendelkeznek,  mint  az  emberek.  Nem  könnyű  feladat  a  12  évig  tölgyfahordókban  érlelt  whiskykből  összeálítani  azt  a  lehető  legjobb  minőséget,  amely  ízben  karakterben  is  évről  évre  megegyezik  az  előző  évi  keveréssel.

 

Whisky  különlegességek     

   JW  Gold  Label      A  Johnnie  Walker  Gold  Label  palackja  igazi  különlegességet  rejt  a  whiskyrajongók  számára,  hiszen  a  tizennyolc  éves  érlelésű  maláta-  és  gabonawhisky  házasítása  csodálatosan  érett,  fűszeres  karaktert  varázsol  a  poharunkba,  mely  kompozicióban  a  mézes  ,,alaptéma"  még  nagyobb  szerepet  kap,  ami  szinte  egyedülálló  a  skót  whisky  esetében.  Színe  nevéhez  méltóan  gazdag  arany,  illatában  a  mézes,  krémes  érzet  mellett  az  árpamaláta  jelenik  meg.  Arany  címkéjét  annak  köszönheti,  hogy  a  házasítás  gerincét  képező  Clynelish  malátawhisky  lepárlójánál a  mai  napig  aranyat  mosnak  a  patakban.  A  walker  ház  páratlan  kinálási  formát  javasol  a  különleges  házasításhoz  jégbe  fagyasztott  Gold  Labelt,  jégbehütött  kecses  poharakban  célszerű  nem  túl  édes  csokoládékrémhez  kortyolgatni.

 

J W  Blue  Label      Ha  igazi  whisky-ritkaságra  vágyunk,  egy  Johnni  Walker  Blue LÉabel-nél  keresve  sem  találni  különlegesebbet,  hiszen  a  hazánkban  kapható  legidősebb  házasított  whiskyt  kóstolhatjuk  meg  a  korhű,  sötét  palackból.  A  sorszámozott  kék  cimkés  Johnnie  Walkers  esetében  a  keverőmesterek  kizárólag  a  legérettebb,  legritkább  és  legtökéletesebb  párlatokat  használták  fel  a  kompozició  eléréséhez,  és  ennek  megfelelően  a  múlt  század  húszas  éveiben  lepárolt  tételeket  is  kóstolhat  az  igazi  whiskyrajongó,  de  alappárlatok  is  fokozzák  a  Blue  Label  komplexitását,  amelyek  gyártóüzemét  már  régen  bezárták.

A  fantasztikusan  összetett  ital  sötét  arany  szín-  és  gazdag  ízvilága  betekintést  enged  a  XIX.  századi  robosztus  whiskyk  készítésének  hagyományába,  miközben  az  érett  gyümölcsökre  emlékeztető  ízkavalkádat  is  élvezhetjük  egyben.  Különleges  fogyasztási  módja,  mellyel  az  intenzív  tölgyesvaniliás  aromákat  is  fokozottabban  érezhetjük,  ha  egyik  kezünkben  a  konyakos  pohárba  töltött  Blue  Labelt,  míg  a  másik  kezünkben  jéghideg  szénsavmentes  ásványvízet  szorongatunk,  és  felváltva  kortyolgatunk  mindkettőből.